Naposcsibe, napos gyöngyös eladó, csirke, házi csibe a vésztői keltetőből

Üdvözlöm a Vésztői Baromfiudvar Családi Gazdaság oldalán, ajánlatunk: hagyományos háztáji fajták, farm fajtaváltozatok, vörös, sárga, tarka, kendermagos, kopasznyakú, tojó és vörös húshibrid naposcsibe rendelhető

csirkegyar.png

A mesterséges keltetés története és fejlődése

A természet is szolgáltat példákat arra, hogy nem minden madár költi ki maga a tojá­sait. Ilyen a jól ismert kakukk és a többi költésparazita példája, de kevésbé köztudott a lábastyúkok (Megapodiidae) tojásgondozása. Ezek a madárvilágban egyedülálló módon rothadó növényi anyagokat, a napfényt vagy a föld alatti hőforrások által melegített talajt vesznek igénybe a költéshez szükséges állandó hő megteremtésére. Ausztrália két madárfaja, a talegallatyúk (Alectura lathami) és a homoki lábastyúk (Leipoa ocellata) például zöld növényi részekből dombocskát épít, majd annak rothadási stádiumában lerakja a tojásait és elföldeli azokat. A továbbiakban ellenőrzik és szabályozzák is a halom melegét; ha túlságosan fölmelegszik, szellőztetik, ha pedig lehűl - és nem számíthatnak a napsugarak közreműködésére -, friss, rothadó lombot hordanak hozzá.

Ókori keltetők. A baromfi mesterséges keltetése már i.e. több mint 1000 évvel kiala­kult a kínai és egyiptomi civilizációkban. A kínai keltetési rendszer kétféle módszerre épült. Az egyikben a tojásokat érlelődő trágyarakás tetejére helyezték és alommal takarták. A fermentáció hője elegendő volt a keléshez. A másik eljárás szerint az agyagtapasztású kosárüstben elhelyezett és szalmával takart tojásokat faszénpa­rázzsal melegítették.

Az ókori Egy/ptomban ugyancsak többféle módszert használtak a mesterséges kel­tetésre. Egyik keltetőtípusuk akár 300 000 tojás befogadására is alkalmas volt. Ez sártéglából épült, központi folyosóra nyíló kemencékből és alatta elhelyezett tojásos­kamrákból álló épület volt (45. ábra). A keltetői munkás a folyosóról fűtött, és kezelte a tojásokat, ill. a csibéket. Szárított tevetrágya égetésével szolgáltatták a szükséges meleget, amelyet - minthogy a hőmérőt még nem ismerték - érzékelés alapján szabá­lyozták. Keltetési módszerüket titokként őrizték, és az nemzedékről nemzedékre szállt. Az ókori Egyiptomban bérkeltetést végeztek; három termékeny tojás után két csirke a keltetőt illette. E módszer hatékonyságát az is bizonyítja, hogy 1958-ban még néhány kemence használatban volt Egyiptomban, és - termékeny tojásra vetítve - 70% körüli kelési eredményt adott. Ezek azonban csak Egyiptomban váltak be, már a nagyobb hőingadozású olaszországi klímában sem sikerült még 50%-os kelést sem elérni.

osi_egyiptomi_keltetohaz.jpg

45. ábra ősi egyiptomi keltetőház

Napjainkban is megtalálhatók Egyiptomban a másik ősi típus, az agyagbarlangba épített változat keltetői. A 46. ábra képei egy 50 000 tyúktojás kapacitású, elektromos áram és gépek nélkül működő, igen jó eredménnyel dolgozó keltetőt mutatnak be. Ma is úgy funkcionál, mint a fáraók idejében: a tojásokat a padozatra helyezik, olajlámpákkal melegítik és az arc legérzékenyebb pontjához (a szemhéjhoz vagy az állhoz) érintve ellenőrzik a hőmérsékletet. Természetes légárammal szellőztetnek, és napon­ta négyszer kézzel forgatnak.

egyipt_kelteto.jpg

Thaiföldön a nap melegének kitett nagy agyagkorsókba, rizspelyva közé rakták a tojásokat. A nap az agyagkorsót felmelegítette, a korsó raktározta és továbbította a tojások részére a szükséges hőt. Távol-Keleten helyenként még ma is előmelegített rizspelyvában keltetik a kacsatojásokat, viszonylag elfogadható eredménnyel.

Mindegyik keltetési módszerben több volt a gyakorlati tapasztalat és ügyesség, mint a tudomány, az eredményesség pedig teljesen az emberi lelkiismeretességen múlott.

A gépi keltetés kezdetét a francia fizikus, Réaumur klasszikus munkája jelentette. Az 1749-ben Párizsban megjelent könyvében a tojások sikeres keltetéséről számolt be. Ezt olyan dobozban végezte, amelyben a hőmérsékletet mechanikusan szabályoz-


ta. Később John Campion 1770-ben speciális termet létesített a tojások keltetésóro, amelyet füstcsöves kazánnal melegített.

Az első amerikai keltető 1783-ban nyílt meg. 1895-ben már gyártották a nagy kapa citású, un. mamut keltetőgépek elődjeit, amelyek 20 000 kacsatojás befogadására vol­tak alkalmasak.

1911-ben tették meg a kezdő lépéseket az új egységek hozzáépítésével bővíthető keltetőgépek gyártásában. 1922-ben mutatták be Ohióban az első kényszerlégkevoró ses keltetőgépet, és ugyanebben az évben az amerikai Petersime már forgalmazta a/ első, kizárólag elektromos árammal működő keltetőgépét.

A magyarországi keltetőgépgyártás elsősorban a Gergely család nevéhez fűződik. 1948-1961 között számos, különböző kapacitású és konstrukciójú Gergely-féle kel­tetőgép jelent meg, amelyek igen sikeresek és népszerűek voltak.

A technikai fejlődés, a keltetés biológiájának mind jobb megismerése, továbbá más tudományágak - különösen a mikrobiológia - eredményeinek felhasználása nemcsak egyre tökéletesebb keltetőgép-típusokat alakított ki, hanem mélyreható változásokat hozott a keltetőépületek konstrukciójában, berendezésében, a keltetés egész rendsze­rében is.

Dr. Bogenfürst Ferenc

A keltetés kézikönyve

baromfi.jpg

kezdőlap


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 25
Tegnapi: 470
Heti: 495
Havi: 6 838
Össz.: 1 318 932
Oldal: A mesterséges keltetés története és fejlődése
Naposcsibe, napos gyöngyös eladó, csirke, házi csibe a vésztői keltetőből - © 2008 - 2024 - csibekelteto.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat